Élelmiszer-feldolgozás

Egy adott év méhészeti vonatkozású értékeléséhez elengedhetetlen górcső alá venni a terméseredmények mellett az egyéb körülményeket is, így például a termelési egységek (méhcsaládok) számának alakulását és a méz nagybani értékesítési árát is. Bross Péter OMME-elnök elemzése.


Kezdjük a méhcsaládonkénti terméseredménnyel. Ha röviden kell értékelni a tavalyi esztendőt, akkor jó-közepes évként jellemezhetjük, de hangsúlyozva: csak a méhcsaládonkénti eredményeket figyelembe véve. Különösen kedvező a kép, ha az elmúlt 5 évhez hasonlítjuk az ideit, hiszen kifejezetten alacsony méztermést adó éveket hagytunk magunk mögött. Pedig kedvezőtlenül indult az év: repcevirágzás idején visszatért a tél, hó és jég borította a sárgán virágzó táblákat. Alig volt néhány nektárhordásra alkalmas nap, mégis lett egy gyenge-közepes repceméztermésünk.

Legjelentősebb méhlegelőnk, az akác virágzásának rövid időszakában megkegyelmeztek az „égiek” a méhészeknek, és végre nem esett az eső, nem fújt a szél, nem volt hideg – mint jellemzően az elmúlt években. A 450 ezer hektáron tenyésző akácunk virágzását jól ki tudták használni a méhek. A júniust az aszály jellemezte, ennek megfelelően nem mézeltek az ún. nyári méhlegelőink, mint a selyemkóró (vaddohány), a hárs (ezüsthárs) vagy a tavalyihoz képest sokkal kisebb területen termesztett mézontófű (facélia). A „nem mézelés” azt jelenti, hogy komolyabb mennyiséget nem tudtak a méhészek a hordókba tölteni az említett fajtamézekből. Júliusban virágzott a második legfontosabb méhlegelőnk, a napraforgó. Két hétig sárgállott 600 ezer hektáron a „szotyi”, s itt régen látott szép eredmények születtek, szaporán teltek az üresen maradt hordók. De hiába lett jó-közepes az év az egyes kaptárokban lévő méhcsaládok szempontjából, ha azok száma sokkal kevesebb volt az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva!

Sajnos, 2016/2017 telén az elmúlt 20 év legnagyobb méhcsaládveszteségét szenvedték el a hazai a méhészek! Számszerűsítve: a 2016-ban betelelt közel 1,2 millió méhcsalád minimum 25%-a elpusztult és további 25% nem lett termelőképes akácvirágzásig. Ez azt jelentette, hogy sokkal kevesebb méhcsalád termelt mézet, mint a korábbi években, illetve a megmaradt, termelőképes méhcsaládok egy részét nem méztermelésre, hanem szaporításra, állománypótlásra használták fel a méhészek. Ezeket a tényeket figyelembe véve már 2017 elején tudni lehetett, hogy egy esetleges kiváló családonkénti méztermés is maximum jó-közepes évet tud produkálni országos szinten. Az átlag feletti családonkénti termés ellenére is csak átlagos mennyiség, körülbelül 25 ezer tonna méz termett Magyarországon 2017-ben.

Sajnos a hazai mézfelvásárlási árak és az időjárás között nagy hasonlóság van: szeszélyes mindkettő és egyiket sem tudjuk mi, magyar méhészek befolyásolni. Ez azért van így, mert nem a magyar méhész kezében van a 25 ezer tonna magyar mézet megvásárlók által „felrajzolt” méztermékpálya! Ennek oka: a megtermelt mézünk 2/3-a alapanyagként, 300 kg-os hordókban elhagyja az országot, csak kb. 7–8 ezer tonna mézet értékesítenek itthon. A hazai mézfogyasztás alacsony szinten áll, 30 százalékkal kevesebb az uniós átlagtól. Viszont 20 ezer méhész van az országban, a fogyasztással ellentétben a termelésben nagyhatalom vagyunk, 10 százalékát az unió méztermelésének mi adjuk. Az úgynevezett méhsűrűség (négyzetkilométerenkénti méhcsaládszám) nálunk a legmagasabb, nemcsak az unióhoz viszonyítva, hanem a világon is! Az országos átlag 13 méhcsalád négyzetkilométerenként, de az ország egyes részeiben (pl. Zala, Somogy megye) 20 feletti e szám!

Visszatérve a hektikus, kiszámíthatatlan mézárakra: az unió a világ legnagyobb mézfelvásárló térsége, aminek az oka, hogy csak félig önellátó mézből, azaz kétszer annyit fogyasztunk, mint termelünk. Viszont, ennek ellenére, csak a nemzetállamokban megtermelt és ott, helyben értékesített méznek van értéke (ára). Példa kedvéért: a német méhész csak Németországon belül tudja jó áron értékesíteni a mézét, a német méz Franciaországban azonos alacsony árszinten van a magyar mézzel! A példa elméleti, hiszen német méz nem hagyja el az országhatárt, mert oly kevés terem, amely mennyiség gond nélkül értékesül német földön. A magyar mézből azonban éves szinten 15–25 ezer tonna kénytelen külföldön „értékesülni”, méghozzá egy olyan piacon, amelyben – mennyiségénél fogva – csak árkövető a magyar méz, nem ármeghatározó. Egy olyan piacon, amelyen a harmadik országokból származó importméz dominál, amelyek minősége sokkal silányabb, eredetük – a nyomon követhetőség hiánya miatt – sokszor tisztázatlan. De sajnos – a címkézési anomáliák miatt – erről a fogyasztó semmit sem tud!

Éppen ezért életbevágóan fontos a hazai és persze az uniós méhészeti ágazat számára az Európai Parlament Méz-jelentése. E jelentés éppen az előbb megfogalmazott problémákra hívja fel az uniós jogalkotók (Bizottság és Tanács) figyelmét. A Méz-jelentést Erdős Norbert EP-képviselő készítette többek között, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) szakmai segítségével, amit januárban fog az EP Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Szakbizottsága jóváhagyni, majd februárban szavaz róla a plenáris ülés – várhatóan számunkra pozitívan!


(NAKlap, 2017. december-2018. januári szám)

Címkék:

Kapcsolat

Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Cím: 1119 Budapest, Fehérvári út 89-95.

Zöld szám: +36 80 900 365

E-mail: ugyfelszolgalat@nak.hu

Adószám: 18399257-1-43

 

 

Őstermelői adatok lekérdezése

Ügyfélszolgálati irodák és falugazdászok