Mezőgazdasági termelés

Az előző cikksorozatunkban a szőlő, mint növény ültetési anyagának megválasztásáról az ültetési anyag előkészítéséről és az ültetés helyes kivitelezésének legfontosabb tudnivalóiról adtunk tájékoztatást, mely reményeink szerint sokakhoz eljutott és hasznos segítségül szolgált és szolgál a gyakorlatban végzett munkálatok során. Az idei évben a szőlővel foglalkozó záró cikkünkben, kicsit rendhagyó módon kevésbé szakmai jellegű témában szeretnénk a kedves olvasó, gazdálkodó figyelmét felkelteni. Ahogy a cikk címében is szerepel a szőlő, mint növény a hazai kultúránkban betöltött szerepéről és mint az őszi időszak végét jelezve a természet nyugalomba vonulását is szimbolizálva kívánunk néhány gondolatot megosztani.

Egy növény, divatos szóval élve sikerét, többek között az határozza meg, hogy a kultúránkban milyen szerepet tölt be. Biztosan állíthatjuk, és ebben bizonyára döntően valamennyien egyetértünk, hogy a szőlő egyedülálló, kiemelt helyen szerepel a termesztett kultúrnövényeink között, ebben a kategóriában is. Igy a téma gondolata, ötlete szinte magától adódott a szőlős cikksorozat és az őszi gazdálkodási időszak lezárásához.

Történelmi adatok alapján igazolták, hogy a szőlőművelés több mint 6000 éves (6000-8000 év) múltra tekint vissza. Igy nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szőlő az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye. A Kárpát- medencében is már több mint 2000 éves múltra tekint vissza a szőlő művelése. Hazánkban is kb.1700 évvel ezelőtt, a rómaiak uralma alatt a Balaton mellékének, a Mecseknek és a móri hegyvidék lankás lejtőin már számottevő szőlőművelés folyt. A magyarok a szőlőtermesztés és a borkészítés fortélyaival már jóval a honfoglalás előtt megismerkedtek, de a magyar szőlő és borkutúra a kereszténység és az államalapítás felvételével gyorsult fel és vált a szőlőtermesztés és bortermelés a gazdaság kiemelt tényezőjévé és maradt mind a mai napig.

Az ország szőlőtermesztésre kedvező éghajlatának is köszönhetően műveltek hazánkban oly sokan szőlőt. A száraz és meleg nyár, mely napjainkban még inkább jellemző, a hosszú és napfényes ősz mind lehetővé tette a kiváló minőségű szőlő érlelését. A vulkanikus talajok sokféle kémiai elemei, szintén, mint minőségjavító tényezők működnek közre. Elsősorban domboldalakról, hegyoldalakról, ahol a legkedvezőbb a napfény beesési szöge származnak a különleges zamatú boraink. Minden borvidék, minden dűlő, minden fekvés és minden fajta más illatot, más zamatot, más ízt ad a bornak, ezért minden gazdaságnak, termelőnek, jellegzetes egyedi bora van, melyre méltán lehet büszke.

A szőlő a bor kizárólagos alapanyaga és semmi mással nem helyettesítő, vagyis nélkülözhetetlen alapanyag. Annak ellenére, hogy a szőlőtermés jelentős részéből bor készül, az étkezési, vagy csemegeszőlő a termesztett és fogyasztott gyümölcsök között mennyiségi sorrendben a banán a citrusfélék és az alma után a 4. helyet foglalja el. A szőlőből készült bor, pedig az élvezeti cikkek sorában szerepel ugyanezen a helyen a teát, a kávét és a sört követően. A bor kiváló étrendi hatású, mérsékelten fogyasztva, értékes táplálék, fertőtlenítő tulajdonsága végett betegségek megelőzésében, sőt gyógyításában is fontos szerepet játszik. Az életszínvonal emelkedésével az embernek fokozott szükségletévé válik, és ma már közel sem tekinthető csupán élvezeti cikknek. Nem hiányozhat egyetlen ünnepi asztalról sem, ahol nélkülözhetetlen kísérője a különböző ételeknek. A szőlőből ezenkívül számtalan egyéb feldolgozott termék is készül, gondoljunk itt a szárított szőlőre, melyet mazsolaként rendkívül sokféle sütemény, desszert készítésének nélkülözhetetlen kísérője. A szőlő levének kisajtolása után, a mustból alkoholmentes (must, lé, üdítőital) és alkoholtartalmú (bor, pezsgő, borpárlat, vermut) italok készíthetők. Melléktermékeit maradéktalanul felhasználhatjuk. A szőlőtörkölyből törkölybort vagy pálinkát készíthetünk, a szőlő magjából pedig nagyon értékes olaj és csersav vonható ki. A visszamaradt törköly értékes szerves trágyaanyag, mely a szőlő tápanyagutánpótlásánál felhasználható. A borseprőből kipréselés útján még bort kaphatunk, azután pedig pálinkát főzhetünk belőle, a visszamaradó seprőtésztából pedig borkősavat gyártanak. A metszés után keletkező venyige tüzelésre, gyújtós készítésére, hasogatás nélkül kiválóan alkalmas, vagy zúzás után helyben trágyázásra is felhasználható.

A szőlőtermesztés és a bortermelés természetesen elsősorban gazdasági tevékenység. Ennél azonban jóval többről van szó, mivel a szőlő és a bor a társadalmunkban kiemelt kulturális szerepet is betölt. Jelentős a szőlőtermesztés a lakosságfoglalkoztató, népességeltartó és megtartó képessége is.

A szőlő egyike a tudományosan legalaposabban tanulmányozott és legjobban megismert termesztett kultúrnövényeknek, önálló egyetemi diszciplínával, tanszékkel rendelkezik, amely csak a szőlővel foglalkozik. Azonban nem dőlhetünk hátra, mert a megváltozott éghajlatnak köszönhetően sok kérdésre kutatjuk a választ.

A szőlőtermesztés, a szőlőültetvények tájban betöltött esztétikai szerepe sem elhanyagolható. Borvidékeink Magyarország legszebb területei közé tartoznak, kiemelt turisztikai jelentőséggel. Gondoljunk itt a szőlőhegyekre, vagy ahogy a költő írja szemünkhöz, lelkünkhöz, szívünkhöz lágyan simuló pannon tájra, a fehérre meszelt falú építészeti remekművű présházakra, vagy a világörökség részét is képező hercegkúti pincesorokra, a szépen igényesen kialakított lugasokra, mely hasznosságukon és esztétikai szerepükön túl az forró nyári napokon a pihenést is szolgálják.

Kőporosi pincesor Hercegkúton a Világörökség része (Fotó: Komma László, NAK)

Fontos tehát a szőlő érzelmeket, kötödéseket hordozó és közvetítő, közösséget alkotó és fenntartó, valamint tájalkotó és környezetformáló szerepe is. De vegyük azt is figyelembe, hogy mindezek csak akkor tudnak megvalósulni, ha a szőlőművelő ember, gazdálkodó a szőlő életében, aktív munkájával jelen van.

Jelen cikkünk és a korábbi cikksorozatok nem titkolt célja, hogy felkeltsük az érdeklődést és bátorítsunk minden kedves olvasót, hogy érdemes a szőlővel foglalkozni legyen az borszőlő, vagy a ház körül művelt néhány csemegeszőlő, ami a család szükségleteit folyamatosan ellátja.

A szőlő szüretelése többnyire az őszi időszak végét is jelzi a levelek sárgulásával, majd lehullásával emlékeztet minket, hogy a természet a vegetáció és a gazda is kicsit megnyugszik, pihenésre tér. Zárásként, pedig álljon itt az előző cikkben oly sokat emlegetett költő óriás, csodálatos őszi verse, mely azt gondoljuk méltó befejezése az idei szőlős cikksorozatnak, felkészülve a téli időszakra.

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17–30.)

 

A témához kapcsolódó korábbi cikkek:

(NAK, Komma László)

Címkék:

Kapcsolat

Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Székhely: 1115 Budapest, Bartók Béla út 105-113. (Bartók Udvar)

Adószám: 18399257-2-43

E-mail: ugyfelszolgalat@nak.hu

Zöld szám: +36 80 900 365

Személyes ügyfélfogadás

 

Ügyfélszolgálati irodák elérhetőségei

 

Őstermelői adatok lekérdezése