A napjainkra már 169 aláíró országgal rendelkező Ramsari egyezményt, idén 2021 február 2.-án 50 éve, hogy aláírták az alapító 18 ország képviselői. Kezdetben a vízimadarak pusztulásának megelőzése volt a cél, azonban a korai időszakban felismerték, hogy ehhez nem elegendő az élőhelyek védelme, hanem magát a komplex ökológiai rendszert kell megóvni, amely képes a jelenlévő fajok fenntartására és megóvására. Az egyezmény 1975 december 21.-én lépett hatályba, és a belépő országok, illetve nemzetközi szervezetek alapján az egyik legdinamikusabban fejlődő egyezmény.
Az egyezmény meghatározásai
"Wetland"-nek, azaz vizes élőhelynek nevezzük azokat a területeket, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. Ahol a talajvíz szintje a felszín közelében van, vagy ahol a talaj időszakosan vagy állandóan vízréteggel borított, sokfelé megtalálhatók. Világméretű megállapodás lévén az egyezmény meglehetősen széles megfogalmazást alkalmaz a vizes élőhelyek meghatározására, mely a következő:
"mocsarak, ingoványos és tőzeges területek, vagy vízi élőhelyek, melyek lehetnek természetesek, mesterségesek, ideiglenesek, és állandóak, folyó- vagy állóvizek, édesvizűek avagy félsósak (brakkvíz) és sósak ide értve azon tengeri területeket, melyek mélysége nem haladja meg a hat métert apály idején."
Ugyanakkor a vizes élőhelyek:
"magukba foglalhatják a parti, tengerparti részeket közvetlenül a vizes élőhely területe mellett, valamint szigeteket és apály idején hat méternél mélyebb tengervíz testeket is, melyek a vizes élőhely területén belül vannak. "
A vizes élőhely fogalom magyar értelmezése alapján mindazokat a víztereket vizes (szemiakvatikus) élőhelynek kell tekinteni, amelyekben középvízállás esetén az átlagos felületarányos vízmélység a 2 m-t nem haladja meg. Abban az esetben, ha a felületarányos vízmélység 2 m-nél nagyobb, akkor a vizes élőhelyek tipikusan szegély (ökotón) jellegűek, s ezért ilyenkor a medernek csak azt a részét lehet vizes élőhelyekhez tartozónak venni, ahol a meder felületének (állóvizeknél) vagy mindkét oldali partszegélyének (vízfolyásoknál), legalább az egyharmadát hínár- és/vagy mocsári növényzet borítja (elsősorban állóvizeknél), illetve kifejezetten partszegélyi növényállományok (hinarasok, mocsári és/vagy magaskórós növényzet, égeresek, bokorfüzesek) kísérik (főleg vízfolyásoknál). (Tardy (szerk.), 2007).
Az egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy okszerű hasznosításuk elősegítése és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. A vizes élőhelyek erőforrásainak hasznosítását olyan módon célozza meg, melyek egyúttal azok ökológiai jellegét nem befolyásolják, tehát a rövid távú gyors kimerítés helyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosítás segítik elő.
Magyarország 1979-es csatlakozás óta számos területet jelölt a nemzetközi együttműködésbe. Az első ilyen terület a Szaporcai Ó-Dráva meder volt 1979- ben a maga 289,3 ha kiterjedésével, a legutóbbi pedig a Dél-balatoni berek és halastavak 9483 ha-os kijelölése 2011-ben. Hazánkban a 42 ével ezelőtti csatlakozástól kezdve napjainkig összesen 29 vizes élőhelyet mintegy 260 667,8 hektár kiterjedésbe találtak alkalmasnak és jelöltek ki a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Fontos megemlíteni, hogy hazánk több faj és alfaj (például: nagy kócsag, nyári lúd, vetési lúd stb.) tekintetében az unióhoz mérten eléri vagy meg is haladja az 1%-os állományküszöböt.
A vizes élőhelyek biológiai sokféleségének megőrzése napjainkban is kiemelt pontként szerepel az Európai Unió céljai között. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) keretein belül, több pontban is megjelenik a természetes élőhelyek védelme és fenntartása, melyek közül legátfogóbban az EU biodiverzitási stratégiája 2030 kezeli a kérdést. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy – az egyelőre még tárgyalás alatt álló – KAP Stratégiai Terv rendeletben az elkövetkezendő időszak támogatásainak alapfeltételéül szolgáló Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) előírások között is megjelenik: „A vizes élőhelyek és a tőzegláp megfelelő védelme”.
Forrás:
http://www.termeszetvedelem.hu/ramsari-egyezmeny
(NAK/Vadkerti Tóth Viktor)
Felhívjunk tagjaink figyelmét, hogy ügyintéző felületünk átalakult. A részletekről érdeklődjön