Jogszabályi összefoglaló

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény módosítására került sor néhány hete.

A törvény rendelkezett róla, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül alkalmazásra került munkavállalónak mikor és mekkora összeg utána nem kell adót fizetnie, illetve bevallást benyújtania. (9. § (2) bekezdés). A törvény kimondta, hogy „a 7. § (2) bekezdésében említett foglalkoztatásból származó bevételből a természetes személynek nem kell jövedelmet megállapítania és bevallást benyújtania, feltéve hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevétele nem haladja meg az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) vagy - ha részére alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a garantált bérminimum 87 százaléka jár - a garantált bérminimum napibérként meghatározott összegének szorzatát (e szorzat a továbbiakban: mentesített keretösszeg)”.

Ez a szabályozás a következőképpen változott meg: „a 7.§ (2) bekezdésében meghatározott foglalkoztatásból származó bevételből a természetes személynek nem kell jövedelmet megállapítania és bevallást benyújtania, feltéve hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevétele nem haladja meg az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos a) kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) vagy b) - ha részére alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a garantált bérminimum 87 százaléka jár - a garantált bérminimum napibérként meghatározott összege 130 százalékának szorzatát (a továbbiakban: mentesített keretösszeg).”

A törvény korábban hatályon kívül helyezett 19. §-nak helyébe a következő szöveg került: „Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény módosításáról szóló 2017. évi CLXI. törvénnyel megállapított 9. § (2) bekezdését a 2017. évben megszerzett jövedelem személyijövedelemadó-kötelezettségének megállapítása során is alkalmazni kell.”

(NAK)