Országos hírek

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnökei szerint az agráriumban szükségszerű egyfajta együttműködési rendszer kialakítása. Különösen szántóföldi növénytermesztést, az állattartást és a gyümölcstermesztést fontos lenne integrálni finanszírozási és értékesítési szempontból.

Új alapokra kell helyezni az együttműködést az agráriumban, vonzóvá kell tenni az integrációt – jelentette ki még márciusban Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, aki szerint az integrációra egyértelműen szükségük van a termelőknek, hiszen az uniós piacnyitást követően a piacon maradás feltételét és a gazdasági érdekérvényesítés lehetőségét jelenti a szorosabb együttműködés a szereplőkkel.

Az agrárium szétszabdaltsága miatt szükséges egy olyan integrációs rendszer kiépítése, amely helyi, regionális és országos szinten is rendelkezésre áll – tette hozzá.
Az elnök egy márciusi országos összevont osztályülést követően elmondta: azon dolgoznak, hogy a termékpálya szintű integrációt új alapokra helyezzék, a javaslatcsomagot a széles körű egyeztetés és az érintettek véleményezése után már az őszi ülésszakán megvitathatja az Országgyűlés. A NAK javaslata szerint az integráció a különböző garanciák mellett olyan középtávú együttműködés, amely a pénzügyi, technikai, genetikai, finanszírozási és értékesítési kockázatközösséget szabályozza úgy, hogy abban mindegyik fél megtalálja a számára megnyugtató biztosítékokat – fejtette ki az agrárkamara elnöke. A NAK javaslata társadalmi egyeztetés céljából már kikerült a köztestület portáljára.

Szervezettség és rendszer

– Az integráció és a gazdasági együttműködés a kis- és közepes agrárvállalkozások, illetve a vállalkozások fejlődésének jövőbeni útja. Az együttműködések elsősorban akkor vezetnek eredményre, ha azok jól szervezettek és rendszerbe ágyazottak – állítja dr. Balogh Zoltán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Komárom Esztergom megyei elnöke.
– Rendszer hiányában az integrációk, azok bármilyen gazdasági társasági vagy szövetkezeti formái csak lokálisan, mindig a kisebb közösséghez igazodó lehetőséget tudnak nyújtani, amely az erősebb integrátorok, integrátor szervezetek közé szorulva gazdasági érdekeit csak korlátozott körülmények, feltételek mellett tudja érvényesíteni – tette hozzá.

A szakember szerint a kis- és közepes vállalkozások kis integrációba való tömörülése nem feltétlenül eredményez tartós gazdasági eredményeket és növekedést. Minden integrációnak az alapja, hogy a termelő minél kevésbé legyen kiszolgáltatva a piaci viszonyoknak, termelvénye, terméke a legkedvezőbb áron kerüljön értékesítésre. Akkor hasznos az integráció, ha az integrátor érdeke nem a termelő kiszolgáltatottságát eredményezi, azaz megszünteti azt az állapotot, amikor az integrátor a legolcsóbb, legalacsonyabb áron kívánja a termelő termelvényét, termékét megvásárolni.

Természetesen az integrációk céljai elsődlegesen a beszerzési, a felvásárlási, értékesítési feltételek garantálása, biztonsága. Mindez ki kell hogy egészüljön valamilyen hozzáadott érték produkálásával, azaz igényli a kapcsolódó, azonos tulajdoni háttérrel rendelkező feldolgozóipari vállalkozásokat és az ugyancsak ehhez a rendszerhez kapcsolódó kereskedelmet.

Különösen fontos lehet, hogy az integrációk milyen illetékességi területen épülnek ki első körben és milyen másodlagos integrációk jönnek létre az előzőekben említett integrációk által alapítva és kiegészülve az ezekhez kapcsolódó feldolgozóipari és kereskedelmi vállalkozásokkal.
– Hangsúlyozottan kiemelem a rendszer és a rendszert alkotó tulajdonosi közösség jelentőségét. A rendszer ilyenfajta kiépülésének nyilvánvaló feltétele a jogszabályi és egyéb gazdasági feltételek megteremtése – húzza alá dr. Balogh Zoltán.

Van hajlandóság, de visszahúz a múlt

Kiss Norbert Ivó, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Fejér megyei elnöke szerint a szántóföldi növénytermesztést, az állattartást és a gyümölcstermesztést fontos lenne integrálni finanszírozási és értékesítési szempontból. Szerinte az egészséges zöldségek termesztését szövetkezés és más együttműködési formák keretében lehetne újra feléleszteni.
– A kívánt együttműködés eddig azért nem működött, mert nem kezdeményezte senki, a gazdálkodók maguktól nem teszik – nincs alulról jövő építkezés –, az együttműködés gondolata is megrázó egyeseknek, a 40 éves TSZ-múlt még hat. A fiatalabb generáció hajlandósága már tapasztalható, mert látják a koncentrált piacok előnyét: csökkenhet a kiszolgáltatottság – magyarázza a tapasztalatokat.

A szakember szerint a közös érdekek érvényesítése idegen a magyar termelőktől, egyénként várják el, hogy valaki képviselje őket, de abban is mindig hibát találnak.
– Olyan nincs, ami mindenkinek megfelel, ám ha megtapasztalják, hogy egyedül nem megy – úgy látszik, erre van szükségük–, majd értékelik az integrációt – vélekedett.

Szerinte csak együttműködve lehet sikeres a hazai agrárium.
– Az látszik, hogy a nyugat-európaiak a saját termelőik által megtermelt terméket részesítik előnyben, még akkor is azt vásárolják, ha drágább, míg nálunk a multik által forgalmazott olcsóbb terméket veszik és fogyasztják, nem a helyben megtermelt és feldolgozott helyi termékeket. Egységes felvásárlási ár, magasabb támogatási összeg, a globális piacok diktálnak – állítja Kiss Norbert Ivó.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az elvárt együttműködések kialakítása érdekében a hiányzó bizalmi tőke kiépítésével segítheti az integrációt, valamint ki- és megkerülhetetlenné kell tenni a köztestületet, így az érintettek tapasztalhatják: a NAK nélkül, összefogás nélkül nem megy, a versenytársak legyőznek. Termelői csoportokból, termelői szervezetekből alakult egységes gazdatársadalom tudja csak felvenni a harcot a globális piaccal szemben. Hangsúlyozottan közvetíteni kell, hogy az élelmezés, az élelmiszerbiztonság, a víz- és energiaellátás biztonsága, a környezet biztonsága, a természeti erőforrások a nemzetbiztonság alapja, amelyek nélkül az ország összérdekeit nem lehet érvényesíteni.
– Elfogadtatni egy rövid vagy egy középtávú együttműködés lehetőségét, ez a megoldandó feladat – húzza alá Kiss Norbert Ivó.

Régebben működött, miért ne lehetne most is?

– Ha kertész gazdaként az integrációra gondolok,drága emlék fűz nagyapámhoz, akinek a szavai jutnak eszembe, mikor is arról mesélt, hogy gazdaköri elnökként több 100 szőlősgazda által megtermelt cseresznye értékesítését hogy szervezték meg a háború utáni években – emlékszik vissza Székely Zoltán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Heves megyei elnöke.

Azóta 67 év telt el, és a termelők napjainkban is sokszor vakarásszák fejüket, mitévők legyenek a megtermelt portékával.
– Az integrációról beszélve nem kerülhetjük el az okoknak az őszinte feltárását, miért is nem működik. A szocialista típusú szövetkezet széthullásával, ahol már többé-kevésbé működött a háztáji gazdálkodás, egy óriási űr keletkezett a szakmai, szolgáltatási, értékesítési helyzetben. A gazdálkodók magukra maradtak a földjükkel és az igyekezetükkel. Szerencselovagok kezdték a magukra hagyott gazdák integrálását. Kilóra vették meg azokat az objektumokat, amelyekkel ágazatokat lehetett volna működtetni. Rövid távú haszonszerzés volt a cél, gyakran nemcsak a megtermelt javakon, hanem a pénzügyi, szolgáltatási pontokon is tisztességtelen hasznot szerettek volna bezsebelni. Ezek jelentős része ma már köddé vált, jó páran, köztük számos felszámoló meggazdagodott, a magukra hagyott termelők pedig egy tapasztalattal gazdagabbak, sok esetben pár millióval szegényebbek lettek. Csak a legszűkebb környezetemben három cégről is tudok, ahol kisemmizték a beszállítókat – foglalja össze tapasztalatait az elnök.

Vannak persze kiváló példák is körülöttünk, de ezeknél az integrátor nagyrészt termel is, ezáltal empátiával van gazdatársai felé, s igyekszik nyertes-nyertes formában működtetni az integrációt.
– Meg kell, hogy említsem e helyen Besenyei András barátomat, aki legalább 100 szántóföldi gazdálkodót integrál. Ő már ugyan traktorra nem ül, de telephelyei között biciklivel közlekedik, és nem felejti el, hogy ő egy a gazdálkodók között, még ha ő is ennek az integrációnak a vezetője – tette hozzá.

Remélhetőleg szintén ilyen kiváló kezdeményezés lesz a Meggytermelők Szövetségének működése is. Több ezer meggytermelőt igyekeznek segíteni, egyelőre a koordinált értékesítésben, később egyéb szolgáltatásokban is.
– Óriási űr van megyénkben szőlőtermesztés tekintetében, hiszen a már elismert borászatok szinte csak saját termelésű szőlőt dolgoznak fel, és a csak a szőlőt termelőgazdálkodók minden elképzelést fölülmúló kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Számukra egyelőre csak vágyálom az Európában sok helyen tapasztalható, kiválóan működő pinceszövetkezeti együttműködés, ezt a helyzetet kívánjuk javaslatunkkal megoldani – foglalja össze Székely.

(NAKlap, 2017. áprilisi szám.)