Erdő- és vadgazdálkodás

Zselickisfaludon bemutatták, mi kell ahhoz, hogy a vadat távol tartsák a mezőgazdasági területektől. Például olyan takarmány, amit megtalál az erdő szélén is. Ha pedig „otthon marad”, a vadkárfelmérési útmutatóra sem lesz mindig szükség.


A cél szentesíti az eszközt – szól a mondás. Bár ezt nem elsősorban mezőgazdasági tevékenység leírására szokták használni, de így jól jellemezhető az folyamat, ami a somogyi állami erdészeti cégnél, a SEFAG Zrt-nél zajlik. A cél a vadkár megelőzése, az eszköz pedig egy olyan vetőmag, amelyből később vadlegelő (is) válik – így pedig a vad távol tartható a művelési célú mezőgazdasági területektől.

A vadlegelőélőhely-fejlesztés többéves tapasztalatait megosztó – a SEFAG és a Syngenta cég által közösen szervezett – 2018. június 28-i szakmai napon Győrffy Balázs, a NAK elnöke szemléltette, hogy milyen jelentős is a vad- és mezőgazdálkodóknak egyaránt problémát okozó jelenség. Mint mondta, 2010-2016 között a kifizetett mezőgazdasági vadkár 2,1-2,6 milliárd, az erdei vadkár pedig 110-160 millió forint között alakult. A mezőgazdasági vadkár 2016-ban ismét elérte, sőt meg is haladta a 2015. évi szintet, és így megközelítette a 2,6 milliárd forintot. Ennek negyede Somogy megyében realizálódott, majd Zala és Baranya megye következett 13-13 százalékkal – tehát ezek a vadkárral leginkább sújtott térségek. A NAK elnöke megjegyezte, a vadkár növekedésének fő oka egyértelműen a vad túlszaporodása. 1970 és 2016 között gímszarvas esetében hatszorosára, a dámszarvasnál és az őznél huszonegyszeresére, a vaddisznónál tizenötszörösére emelték a lelövés mennyiségét, ennek ellenére a kifizetett vadkár jó esetben mérsékelten csökkent vagy stagnált, de jellemzősen inkább növekedett.


Új alapok


A helyzet kezelése érdekében 2013-ban tízéves nagyvadlétszám-apasztási program indult, amely elsősorban a legnagyobb problémát okozó vadfajokra (vaddisznó, gímszarvas, dámszarvasra) fókuszál. Ezt pedig beépítették a tájegységi vadgazdálkodási tervekbe, amely mintegy 40-50 százalékos létszámapasztást ír elő a vadkár mérséklése érdekében. Győrffy Balázs hozzátette, az utóbbi egy évtizedben számottevően megemelt lelövések jövőbeni fenntartása szükséges azonban ahhoz, hogy a nagyvadfajok létszáma és a nagyvad körüli konfliktusok is csökkenjenek. Viszont évenkénti bírálati eredmények alapján az átlagos trófeaminőség nem romlott, hanem országosan éppen kissé javult.
– A vadkár kérdéskörét az új vadászati törvény új alapokra helyezi – mondta Győrffy Balázs. – A jogszabály rögzíti: a vadállomány nemzeti értékünk és a természetes életközösségek része, nem tekinthető rendellenességnek megjelenése a mező- és erdőgazdasági területeken. A vadkár felmérése téren komoly előrelépést jelent majd az Egységes Vadkárfelmérési Útmutató (EVU), amely a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézete (mezőgazdasági kár) és a NAIK Erdészeti Tudományos Intézete (erdei kár) szakembereinek közreműködésével készül. A várhatóan rövidesen megjelenő útmutató négy pillére épül majd: a körülmények tisztázására, a terepi szemlére, a pénzügyi értékelésre és a szakvélemény készítésére.

A SEFAG-területeken a vadak kedvelik az új takarmányt

 

A NAK vezetője hozzátette, az EVU egységesíti majd a vadkártérítési eljárási folyamatot az egész országban. Cél, hogy alkalmazása a lehető legrövidebb és legkorrektebb kárrendezési eljárást biztosítson. Elő kell segítenie, hogy a legtöbb vadkárügy első lépésben egyezséggel rendeződjön, és hogy a kárrendezési ügyek ne kerüljenek a bírósági szakaszba. Fontos célkitűzés továbbá, hogy a vadkár mértékének megállapítása objektív legyen, a felmérés a kár megállapításában résztvevő személyek szubjektivitásától mentes, ellenőrizhető és azonos végeredményt adjon. Ezáltal a földhasználók és vadgazdálkodók közötti viszony javulhat, a közöttük vadkármegelőzésben és elhárításban az együttműködés növekedhet, és így a tényleges vadkár csökkenhet.

A vadkárrendezés folyamatáról annyit elárult, hogy főszabály szerint a vadászatra jogosult a vadászati törvényben foglaltak alapján köteles a vad által okozott kárt a károsultnak megtéríteni. A vadászati törvény megállapításából adódóan pedig a vad táplálkozása a gazdálkodás természetes velejárója, amelyet a gazdálkodó meghatározott értékhatáron belül – az okozott kár 10 százaléka – köteles elviselni. A kár megtérítése iránti igényt annak bekövetkezésétől, illetve észlelésétől számított tizenöt napon belül írásban kell közölni a kárért felelős személlyel. Ha a károsult és a kárért felelős személy között a közléstől számított öt napon belül nem jön létre egyezség a kár megtérítéséről és a kártérítés mértékéről, és a károsult kárának megtérítését nem közvetlenül a bíróságtól kéri, meg kell indítani az illetékes jegyzőnek bejelentett hivatalos vadkárrendezési eljárást, és ki kell rendelni a szakértőt. Ezután az útmutatóban megállapított szabályok és módszerek szerint el kell végezni a vadkár megállapítását, javaslatot tenni a kármegosztásra. Ha a felek között létrejön az egyezség, a jegyző azt határozatba foglalja és jóváhagyja. Ha nincs megállapodás, vagy az nem hagyható jóvá, a jegyző az eljárást megszünteti. A károsult az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül kérheti a bíróságtól kárának megtérítését.


Folyamatosan jó takarmányt ad


Nem csak a NAK, hanem a vadászkamara is a vadkármegelőzés híve. Mint Bajdik Péter, az OMVK főtitkára elmondta, az Országos Vadgazdálkodási Alapból finanszírozható tevékenységek támogatására kiírt 2017-es pályázat két élőhelyfejlesztési célterülete – de különösen a vadföldek, -legelők kialakítását lehetővé tévő vetőmag-keverékek beszerzésének támogatása – is ezt segíti/segítette elő. Hozzátette, az elbírált és jóváhagyott pályázatok révén – többek között – 1500 hektár vadföld is létesült.

Ez a fajta módszer bevált a SEFAG-nál is. Halász Tibor, a társaság munkatársa a terepi bemutató során elmondta, 2011-ben kezdtek komolyabban foglalkozni a gyepgazdálkodással – mintegy 300 hektár vadföldet kezelnek –, és 2012-ben vetettek először Syngenta méhlegelő vetőmagkeveréket. 2018-ra 105 hektár ilyen pillangós keverékkel rendelkeznek, és megfigyeléseik alapján a vadak 365 napon át folyamatosan, rendkívül jó minőségű takarmányhoz jutnak. Hozzátette, előnye még, hogy fajgazdagsága miatt a vad tud válogatni belőle, és azok a növényfajok, amelyek az adott termőhelyen jól érzik magukat, gyorsan megerősödnek és átveszik a vezető szerepet a takarmányban.
– A vadföldjeinken, a bőgőhelyeken, és az erdő melletti „kifutó” területeken telepítettünk ilyen keveréket. Telepítési költsége hektáronként egy jó minőségű kukorica költségével megegyezik, de ez a keverék három-négy évig fenntartható. Nagyon jó szenázs, illetve széna készíthető belőle. Intenzív legelés mellett is a hektáronkénti 6-10 bála betakarítható róla. Továbbá a zöldítési támogatásba nagyon jól beilleszthető. Az erdőterületek melletti sávok, szegélyek telepítésére is alkalmas, így vadászhatóvá válik a tábla széle – mondta a szakember.

Ha nem is ez az egyetlen üdvözítő megoldás a megelőzésre – hiszen mint elhangzott, hasonló célból nyolc állami erdészet már kukoricát telepített vadföldjeire –, de, hogy kiváló és követendő példa, az biztos...


(nak.hu/RF)

Címkék:

Kapcsolat

Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Cím: 1119 Budapest, Fehérvári út 89-95.

Zöld szám: +36 80 900 365

E-mail: ugyfelszolgalat@nak.hu

Adószám: 18399257-1-43

 

Földbizottsági meghívók

Őstermelői adatok lekérdezése

 

Ügyfélszolgálati irodák és falugazdászok