Az országos vadászkamara vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottsága minden évben megrendezi az adott évben aktuális témával az országos vadgazdálkodási konferenciát, melynek idei címe: „A nagyvadgazdálkodás aktuális problémái és megoldásuk lehetőségei” volt.
A szeptember 6-i kápolnásnyéki konferencián rendhagyó módon nem előadások hangzottak el, hanem kerekasztal-beszélgetés formájában került sor a felmerült kérdések megválaszolására. A kerekasztal beszélgetés résztvevői prof. dr. Csányi Sándor, prof. dr. Náhlik András, Fehér Péter, Nyúl András, Kozma József, dr. Bleier Norbert voltak, míg a moderátor dr. Varga Gyula volt.
A kérdéseket két nagy csoportra lehetett osztani: a nagyvad állománybecslésével és hasznosításával, illetve az afrikai sertéspestis vadgazdálkodási hatásainak ellensúlyozásával kapcsolatos kérdések; az előzetesen beérkezett és a hallgatóság körében felmerülő nagyvadgazdálkodással kapcsolatos egyéb, főleg technikai fejlődéssel kapcsolatos kérdések.
Prof. dr. Náhlik András ismertette a Soproni Egyetem által kipróbált állománybecslési módszert, melynek lényege, hogy drónról hőkamerával légi felvételeket készítenek, majd ezeket kielemzik. A módszer használhatósága korlátozott, bár olyan területeken, ahol nincs vagy alacsony az erdősültség jól használható (mezei őzállományok becslése). Emellett azonban költségvonzata nagy, így elterjedt alkalmazására nincs reális esély. Álláspontja szerint a vadásztársadalom felelőssége abban rejlik, hogy a szakmai műhelyek támogatásán keresztül kutatásokat finanszírozzon meg, így biztosítva, hogy akár az állománybecsléssel, akár más nagyvadgazdálkodással kapcsolatos kérdésben olyan információk álljanak a vadászatra jogosultak birtokába, melyek alapján szakszerű gazdálkodást tudnak folytatni, jól tudnak dönteni.
A nagyvad állománybecslésével kapcsolatban minden résztvevő egyetértett abban, hogy nem a pontos állománynagyságot kell ismerni, hanem az állomány változásának trendjét és főképpen a környezetének állapot-visszajelzéseiből következtetni a hasznosítás mértékére. Ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy fenntarthatóan és megfelelő szakmai színvonalon tudjanak gazdálkodni az adott vadfajjal.
Prof. dr. Csányi Sándor kiemelte, hogy egy vadállomány pontos létszámánál nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az élőhelyi adottságokra, az állatok teljesítményére és produktivitására és ezek figyelembevételével kellene meghatározni az elérendő célokat. A vadgazdálkodásban szerinte paradigmaváltásra lenne szükség, amely magában foglalná az egyedi teljesítmények változásainak nyomon követését, az állományjellemzők változásainak követését és az élőhely minőségének és/vagy a növényevők élőhelyre gyakorolt hatásának vizsgálatát. Ahhoz, hogy a szemléletváltás szélesebb körben is meg tudjon valósulni több dolog együttes megvalósulása szükséges: pl. adatokat kell gyűjteni a vad hatásairól, meg kell fogalmazni azokat a mérhető információkat, amik jól jelzik a hatás csökkenését, megfelelő szabályalkalmazás biztosítása, gazdálkodási opciók áttekintése stb.
Fehér Péter előadásában ismertette a nagyvadgazdálkodás aktuális problémáit. Kiemelte, hogy a cél a hosszútávon fenntartható minőségi vadgazdálkodás. Az egyik probléma, hogy a nagyvad eredeti élőhelyéről kiszorult, így a mezőgazdasági területekre vonult, ahol pedig nagy vadkárt okoz. Visszautalva Náhlik András előadására kiemelte, hogy a nagyvadlétszám elfiatalodott, ami a trófeás vad esetében jelentős minőségi romlást okozott. Fehér Péter a megoldást az ún. vadrezervátumok létrehozásában látja. Ezek a területek államilag kijelölt és támogatott vadászterületek lennének, ahol még fennmaradt a minőség, a kultúra és a szakmailag is helytálló tradicionális vadgazdálkodás. Úgy vélte, kiemelt feladat a vadállomány, elsősorban a magyar gímszarvas-állomány mennyiségének és minőségének megőrzése lenne.
Az afrikai sertéspestis kapcsán feltett kérdés esetén elhangzott, hogy egyre inkább terjed hazánkban, így egyetlen megoldás az maradt, hogy a vaddisznót azokon a területeken is drasztikusan csökkenteni kezdik, ahol még nem jelent meg a vírus.
A kérdések közül hármat emelt ki a bizottság:
1. A gímszarvas állományszabályozásához a vadásztársasági keretek között végzett vadászat során elégségesnek tartják-e a jelenlegi jogi környezet által biztosított lehetőségeket, különös tekintettel az éjszakai vadászat tilalmára?
2. A gímsuta vadászata során megfontolásra érdemesnek érzik-e az éjszakai vadászat engedélyezésének felvetését a jogalkotó felé?
Nyúl András elmondta, hogy az éjszakai vadászatot teljes mértékben etikátlannak tartja. Kifejtette továbbá, hogy nagyban hozzájárulna a gímszarvas-állomány szabályozásához, ha a terelésen részt vevő vadászok létszámának felső határát megemelnék vagy eltörölnék, és az elállókat a teljes területen el lehetne helyezni. Ezzel szemben Kozma József kifejtette, hogy ő elsősorban a hagyományos tereléseket részesítené előnyben: kevés puskával, kutya nélkül. Szerinte megoldás lehetne az adminisztrációs terhek csökkentése, azaz, ha a tereléseket nem kéne külön a hatóságnak bejelenteni és nem kellene a jelenleg jogszabályban előírt bejelentési/engedélyeztetési eljárást lefolytatni.
3. Miben látják az elektronikus beírókönyv és az ehhez kapcsolódó, az érintettek számára naprakész adatokat szolgáltató országos online rendszer esetleges bevezetésének előnyeit és akadályait a nagyvadgazdálkodással összefüggésben?
Egységes konszenzus nem született a részvevők között, de Varga Gyula elmondta, hogy az elektronikus beírókönyv bevezetése a kor előrehaladtával és a technika fejlődésével előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. A jelenlegi technikai feltételek már most is adottak, hogy az elektronikus beírókönyv bevezetésre kerüljön. Kifejtette, hogy a hatóságok és a tájegységi fővadászok munkáját nagyban megkönnyítené egy ilyen rendszer, emellett pedig a vadászati tevékenység is átláthatóbb lenne.
(forrás: OMVK)