Növénytermesztés

Hosszú távon meghatározó, jelentős fejlesztések zajlanak a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.-nél. Nóniuszok, fogathajtás, ügetőlovak, kukoricavetőmag-termesztés, tehenészeti telep, középfokú agráriskola – komplex gondolkodással tervezik a jövő Mezőhegyesét. A tulajdonos állam elvárása világos: öt éven belül hazánk legjobb, tíz éven belül Európa egyik legjobb gazdasága legyen. Pap István Tibor vezérigazgatóval beszélgettünk.


Ön az agráregyetem elvégzése után, 2004-ben gyakornokként kezdett el dolgozni a ménesbirtokon, s – a szakmai ranglétrát végigjárva – most vezérigazgatóként egy hatmillliárd forintos éves árbevételű komplex zrt.-t vezet. Mennyit változott a mezőhegyesi gazdaság az elmúlt 15 évben?

Amikor idekerültem, nagyon nagy volt a bizonytalanság, privatizáció előtt állt a cég, ami abban az évben el is indult. Szomorú volt látni, hogyan esik szét egy nagy múltú gazdaság. A szétdarabolás után néhány évvel a magántulajdonos a vetőmagüzemet, a tárolót, a szárítót is eladta, illetve a termőterület is csökkent. A 2004. évi privatizációkor döntött a kormány a lótenyésztés állami tulajdonban tartásáról, így alakult meg a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft., mely igen nehezen indult el. Stabilitást az adott, amikor 2010-ben a nemzeti vagyonkezelőtől a fejlesztési bankhoz került a Ménes Kft., majd 2015-ben az FM-hez, s 2016-ban költségvetési intézmény lettünk. Tizenöt éve abban a lázban égett nálunk mindenki, hogy mikor lesz a privatizáció, hogyan és mi éli túl, mi lesz utána. 2004 volt az utolsó éve állami tulajdonban egy olyan gazdaságnak, amely előtte folyamatosan, 220 évig állami kézben volt. Ha a szervezetet nézzük, ma csak a szakiskolával vagyunk többek, mint 2004-ben, viszont ennél sokkal fontosabb, hogy akkor elindult a lejtőn a cég, először a szarvasmarha-szaporítással foglalkozó részleget adta el a magántulajdonos, majd visszaadta az államnak a ménest, lecsökkentette a szarvasmarha-állományt, telepeket zárt be, és leadott külső földterületeket is. Ezt a folyamatot és problémákat fokozta az a természeti katasztrófa, ami 2010 nyarán egy szupercella formájában óriási károkat okozott. Aztán 2014-ben eladták a vetőmagüzemet, amit 2016 végéig teljes egészében és még ma is részben vissza kell bérelni. Gondoljon bele, 8200 hektárról nem volt hova betároljuk a terményt.
A kérdésre válaszolva, míg 2004-ben az volt a dilemma, hogy mi történik a privatizációval, most van egy törvény – önmagában is óriási dolog, hogy az országgyűlés törvényt hozott egy gazdasági társaságról –, amely feladatul szabja a nagyfokú fejlesztést, komoly elérendő célokat tűz ki. Hazánk legöregebb mezőgazdasági vállalkozásáról beszélünk. 2004-ben az akkori kormány arról beszélt, hogy 220 év után eladja, most pedig van egy törvény, ami pontosan rögzíti, hogy mik a feladatai a társaságnak. Már megvalósult beruházásokról, fejlesztésekről is beszámolhatunk. Most az a kérdés, hogy mikor és milyen mértékű pozitív eredménnyel jár a reorganizáció. A tulajdonos célokat, elvárásokat tűzött ki, ezekhez forrásokat rendelt hozzá – abszolút pozitív dolgok ezek. Most nem az a kérdés, hogy eladják-e a céget, hanem biztos háttérrel azon dolgozhatunk, hogy mintagazdaság legyünk.


A lovassportban is új szintre sikerült emelkedniük az elmúlt években.

Komoly sikereket ért el a Mezőhegyesi Állami Ménes 2014-2015-ben, ekkor sikerült felépítenünk a fogathajtó maraton akadálypályát, fogathajtó magyar bajnokságot, nemzetközi fogathajtó versenyt rendeztünk, és megpályáztuk a fiatal fogatlovak világbajnokságát. Versenyzőkkel, lovakkal több évtizede jelen vagyunk a lovas sportban, de fogathajtó versenyhelyszínként gyakorlatilag ekkor törtünk be a fogathajtásba, amiben hazánk világhatalom. A sportlovak terén Aachenben olimpiai minősítő versenyen vettünk részt a nemzeti válogatottal, itt tenyésztett lóval és itteni lovassal. 2010-11-ben elkezdtük az ügetőló-tenyésztést, 2014-ben, a századik magyar derbin futott először lovunk, harmadik lett. Átvettük a szálló üzemeltetését is, korszerűsítettük a fűtését, javítottuk a felszereltségét. Ha már 2014-ről beszélünk, megemlítem, hogy mezőgazdaságilag is erős volt az az esztendő, az újkígyósi gyepeket kétszer kaszáltuk, amire évek óta nem volt példa. Megjegyzem, ekkor a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. fő tevékenysége a lótenyésztés volt, nem a szántóföldi növénytermesztés.

De ma már eredményesen gazdálkodnak a 8200 hektár szántóföldjükön és 1500 hektár erdejükben úgy is, hogy a nyereségük egy részét visszaforgatják.

Magyarország kormányának döntése alapján 2016-ban a Magyar Állam visszavásárolta a privatizált ménesbirtokot, majd beolvasztotta a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft.-t, így született meg a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Ha a számokat nézzük: 2018-ban 6 milliárd forint volt az árbevételünk, 500 millió forint körüli adózott eredménnyel. A pénzügyileg realizált eredményünk közel egymilliárd forint, azonban ebből finanszírozzuk például a szakiskolát és a ménest is. Azaz megtermeljük a szántóföldön ezek bekerülési költségét. Az eredmény egy jelentős részét visszaforgatjuk fejlesztésre, valamint 2016 óta 30 százalékkal növeltük a béreket, illetve tulajdonosi döntés alapján a társadalmi szerepvállalásunk is jelentős. Támogatjuk a helyi sportegyesületet, iskolát, óvodát, zenekart, a történelmi egyházakat.

Mezőhegyesnek mit jelent a ménesbirtok?

Együtt lélegzik a város és a birtok. Tény, hogy itt először volt egy katonai, lovas intézmény, utána létesült körülötte a város. A település életében több száz éve meghatározó a ménesbirtok: ha a ménesbirtok jól működik, akkor jól működik a város is. Ötszáz főállású munkavállalónk van, zömmel helyből, de aki nem nálunk dolgozik, annak vagy a családtagja dolgozik itt, vagy valamilyen kapcsolatban van a ménesbirtokkal. Agrárium tekintetében a térséget is meghatározza a gazdaság, nem véletlenül erős itt a mezőgazdaság, hiszen mindig is integráló szerepe volt a birtoknak.

Az összefüggő területnagyság tekintetében hazánk négy legnagyobb önálló agrárgazdasága közt vannak. Milyen felelősséggel jár ez? Példát kell mutatniuk?

Több mint kétszáz év munkája, gondolkodásbeli kultúrája nevelődött bele az itteniekbe, a munkához való tisztességes hozzáállásé. Nem akarunk hátul kullogni, a törvény által meghatározott nem gazdaságos tevékenységeket is az árbevételünkből kell finanszíroznunk. Vezető szerepünk van például a kukoricavetőmag-termesztésben, amit Magyarországon senki nem állít elő ekkora összefüggő területen.
A legnagyobb erőforrásunk a 8200 hektáros szántó, ahol 2016-ban még többnyire elavult régi gépekkel kellett eredményt produkáljunk úgy, hogy nem volt hova betárolni a terményt. Tervezzük az öntözés fejlesztését, és persze a további gépmodernizációt, illetve újra ki kell alakítsuk a tároló- és szárítókapacitást. A szarvasmarha-tenyésztési ágaztában 25 éves technológiával dolgozunk, a tej jövedelmezősége nullához közeli, itt is szükségszerű a fejlesztés, aminek a kivitelezése folyamatban van. Ekkora méretben komplexen kell gondolkodni, az állattenyésztés és a növénytermesztés szinergiáit kihasználva. A legfontosabb a termelésünk hosszú távú megalapozása, olyan szintre hozni, ami pénzügyileg eredménytermelő, szakmailag mintagazdasághoz méltó; úgy, hogy érje el Mezőhegyes a korábban betöltött helyét a magyar mezőgazdaságban.  


Iskolát is fenntartanak. Megoldott a szakember-utánpótlásuk? Milyen perspektívát látnak Önöknél a fiatalok?

Több mint száz éve a ménesbirtok hozta létre az iskolát, hogy kielégítse a nála felmerülő szakmunkaerő-igényeket. Az évtizedek során aztán mindenféle „civil” szakma bekerült a képzési palettára. Most történt egy profiltisztítás, ezentúl csak agrárképzések lesznek itt: lovas és gépész a két fő irány. Fontos, hogy teljes körű gyakorlati lehetőséget biztosítunk a gyerekeknek. Hiszen nem elég az iskola MTZ-jén villáskulcsozni, és kijönni gépszerelő szakmunkásként, technikusként, ahogy az sok más helyen történik az országban. Az elmúlt három évben közel hárommilliárd forintból vásároltuk meg a legújabb gépeket a gazdaságba, a mi diákjaink ezen a gépparkon szereznek tapasztalatot. A gyakorlati oktatók a ménesbirtok szakemberei, akik megismertetik a tanulókat a legújabb technikákkal, s naprakész gyakorlati tapasztalatokkal kerülnek ki tőlünk – ebben egyediek vagyunk az országban. Elindítottuk a technikusképzést is, hat egyetemmel van együttműködési megállapodásunk, akik várják a hallgatókat.


Mondhatjuk, hogy történelmi léptékkel nézve is nagy dolgok történnek most Mezőhegyesen?

Igen. Ritkán voltak a ménesbirtok 235 éves története során ilyen lehetőségek, kihívások. Amikor 1869-ben a magyar kormány átvette a ménesbirtok irányítását, Kozma Ferenc biztosként hasonló célkitűzések, szándék és források mellett előrehaladó munkát végzett. A két világháború közt Európa élvonalába került a gazdaság. A szándék és a forrás most is adott, a megvalósításon pedig nagy erőkkel dolgozunk.


Említette Kozma Ferencet, aki meghatározó volt Mezőhegyes életében. Önöknek is példa az ő munkássága?

Kassai Lajos lovas íjászt idézném: „Nem őseinket kell követni, hanem azt, amik ők követtek”. A mostani cél egyértelműen ugyanaz, amit ő követett, az irány megegyezik, az állami hátterünk megvan hozzá. Úgy gondolom, ő is helyesnek látná ezt az utat. A mi célunk sem lehet más, mint a ménesbirtokot újra Európa egyik legmodernebb mezőgazdasági nagyüzemévé fejleszteni.



Mintegy 14 milliárd forint értékű fejlesztés

Korszerű, 1100 férőhelyes, korszerű tehenészeti telepet alakítanak ki. 2 milliárd forintból szereztek be gépeket és fejlesztik gépállomást.


 

(Pécsek Imre - NAKlap, 2019. áprilisi szám)

Címkék:

Kapcsolat

Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Cím: 1119 Budapest, Fehérvári út 89-95.

Zöld szám: +36 80 900 365

E-mail: ugyfelszolgalat@nak.hu

Adószám: 18399257-1-43

 

Ügyfélszolgálati irodák elérhetőségei