Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

„Az öntözhetőség természeti-gazdasági korlátainak hatása az öntözhető területekre” címmel részletes, az öntözésfejlesztés következményeit bemutató tanulmányt tett közzé az Agrárgazdasági Kutató Intézet.

Az AKI tanulmánya szerint az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésével mérsékelhetők a vízhiányos időszakok negatív hatásai, amelynek előfeltétele, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű víz a gazdálkodók rendelkezésére álljon. A dokumentum azt mutatja be, hogy a jelenlegi területhasználat mellett hol találhatók azok a területek, amelyek esetében – a természetföldrajzi adottságok figyelembevételével – megtérülő beruházást jelentene az öntözéses gazdálkodásra történő áttérés. Továbbá azt is igyekszik megbecsülni, hogy milyen nagyságrendű kibocsátás- és termelésiérték-növekedést eredményezne az e területeken megvalósuló öntözésfejlesztés.

A tanulmány főbb megállapításai

- A gazdálkodók által SAPS-támogatásigényléshez négy év (2011–2014) alatt bejelentett főnövények területadatai alapján Magyarországon a potenciálisan öntözhető növények által lefedett 2696 ezer hektáros területből átlagosan mindössze 68 ezer hektárt öntöztek.

- A jelenleg nem öntözött területből – az AKI beruházásgazdaságossági számításai szerint – a felszíni vizekből további 337,2 ezer hektárt, felszín alatti vizekből 44,8 ezer hektárt lenne lehetőség gazdaságosan öntözni.

- Habár a mezőgazdaságban az ökonómiai szempontok alapján összesen közel 1 millió hektárt lehetne öntözésbe vonni, a meglévő magyarországi felszíni és felszín alatti vízkészletek a mezőgazdasági vízigényt csak részben képesek fedezni. A felszíni, valamint felszín alatti becsült vízkészletek 382,0 ezer hektár területen biztosítanak reális öntözési lehetőséget.

- A felszíni vízkészletekből a jelenlegi mintegy 51 ezer hektár szabadföldi öntözött mezőgazdasági területet 337,2 ezer hektárral lehetne bővíteni. Ez utóbbiból 325 ezer hektárt a szántóföldi növények, 5,8 ezer hektárt a szántóföldi zöldségek, 5,9 ezer hektárt a gyümölcsösök, 0,6 ezer hektárt pedig a szőlő tenne ki.

- A felszín alatti vízkészletekből a már most is öntözött 3 ezer hektár terület nagyságrendileg 45 ezer hektárral emelkedhetne. A gyümölcsösök területe 38,1 ezer hektárral, a szántóföldi zöldségnövényeké 6,3 ezer hektárral, a szőlőé pedig 0,3 hektárral növelhető gazdaságosan.

- Összességében a szántóföldi kultúrák öntözött területe 64 ezer hektárról csaknem hatszorosára növekedhetne az öntözésfejlesztésnek köszönhetően.

- Az öntözésfejlesztés megvalósításához a gazdálkodók részéről a felszíni öntözőrendszereknél 126,8-147,2 milliárd forint beruházásra, a felszín alatti vizeknél 24,9-28,0 milliárd forint fejlesztésre volna szükség. Ezek az összegek nem tartalmazzák a vízügyi beruházások nagyságát, amely ahhoz szükséges, hogy az öntözővíz a táblán egyáltalán rendelkezésre álljon.

- Az öntözési beruházásoknak köszönhetően összesen 1,1 millió tonnával nagyobb termést realizálhatna az ágazat, melynek becsült értéke 135,6 milliárd forint. A többlethozamból 0,9 millió tonna a felszíni vízből megvalósuló, míg 0,3 millió tonna a felszín alatti forrásból származó öntözéshez köthető. A termelésiérték-többletből 58,3 milliárd forint a felszíni öntözőrendszerek fejlesztésének tulajdonítható, míg 77,3 milliárd forint a felszín alattinak.

- A javasolt öntözésfejlesztés vízigénye a felszíni öntözőrendszereknél 409 millió köbméter, a felszín alattiaknál 98,9 millió köbméter.

- A 90 százalékos vízdíjcsökkenés esetén a felszíni vízkészletre alapozott öntözéssel számolva a kevésbé jó talajokon is gazdaságossá válhat az öntözésbe vonható területek bővítése, ami összességében több mint 30 százalékos területnövekedést jelenthet. Jelentős mértékben (72,7 ezer hektár, 50,6 százalék) az árukukorica öntözésbe vonható területe növekedhetne. A vizsgált növénycsoportoknál a 90 százalékos vízdíjnövekedés kevesebb mint 10 százalékos területváltozást jelentene átlagosan, legkevésbé a szántóföldi zöldségnövények öntözésére van hatással. Egy esetleges 40 forintos vízdíj bevezetése a felszíni vízkészlet hasznosításakor kedvezőtlenül hatna az árukukorica és a búza öntözésbe vonható területére.

- A mezőgazdaság öntözési igénye (közel 1,2 millió hektár) jelenleg lényegesen meghaladja az öntözőrendszerek kínálta lehetőségeket (mintegy 436 ezer hektár), ezért szükséges ez utóbbiak fejlesztése, vagyis új öntözőcsatornák és az öntözővíz tábláig való eljutását biztosító infrastruktúra kiépítése és fenntartható üzemeltetésének biztosítása.

- A meglévő öntözési kapacitások (68 ezer hektár) ugyanakkor messze elmaradnak a meglévő vízkivételi lehetőségektől (436 ezer hektár), ami azt jelenti, hogy a gazdálkodók ösztönzésére is szükség van új jogszabályi, illetve megfelelő beruházási környezet kialakításával.

- Az öntözés megvalósításának alapkövetelménye az öntözőtelep vízjogi engedélyének megléte. A jelenlegi vízjogi engedélyezés bonyolult, szigorú rendszer, amely az engedélyezés folyamatába akár 5-6 szakhatóság bevonását is jelentheti. Az azzal járó adminisztratív teher a kisvállalkozások számára olyan mértékű, amelyet már nem hajlandóak felvállalni, ezért gyakran meg sem próbálják a legális vízhez jutást. Az öntözésfejlesztés megvalósításához elengedhetetlen az engedélyezési folyamat egyszerűsítése, a jogi, szabályozási környezet rugalmasabbá tétele és az adminisztratív terhek csökkentése. Ennek hatékony eszköze lehet az elektronikus ügyintézés bevezetése.

- Az üzemi öntözési beruházás megvalósulásának kritikus feltétele, hogy a tábla széléig a szükséges öntözési infrastruktúra rendelkezésre álljon, továbbá elő kell segíteni az engedélyezési folyamat hatékony végrehajtását. Ennek biztosítása érdekében egy olyan intézmény működtetése javasolt, amely szükség esetén komplett öntözési beruházásokat tervez és felvállalja az adminisztrációt egészen az engedélyezési fázisig, amennyiben egy termelő vagy termelői kör öntözési beruházásba kezd.

A tanulmány teljes egészében itt érhető el.

(forrás: AKI)