Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A lengyelországi tapasztalatok hasznosak lehetnek az afrikai sertéspestis (ASP) magyarországi kezelésében. Bár ott nem számolták fel még a betegséget, de a sertéságazatban tevékenykedőknek meg kellett tanulniuk együtt élni vele.

Az afrikai sertéspestis esetleges átterjedése a házisertés-állományra – noha az emberi egészségre nem veszélyes – óriási gazdasági kárral és sok-sok hazai család megélhetésének összeomlásával járhat. Az Állatorvostudományi Egyetemen megtartott 2018. június 6-i tanácskozáson előadó szakértők és gazdasági szakemberek azt is boncolgatták, hogy konkrétan mekkorák lehetnek ezek a károk és mivel járnak együtt – főleg kelet-európai példák alapján. Lengyelországban 2014 óta küzdenek az ASP ellen, és számos, akár itthon is hasznosítható tapasztalatuk van, a szervezők éppen ezért lengyel szakembereket is felkértek mindezek bemutatására.

A renitens kicsik okozzák a nagy bajt

Prof. Dr. Zygmunt Pejsak, a Lengyel Állategészségügyi Intézet volt főigazgatója, az ASP-ügy ottani kormánymegbízottja elmondta, Lengyelországban jelenleg 7 fő megfigyelési körzet van, ebből 5 az ország keleti határa mentén, 1 a főváros Varsó körül, 1 pedig – legújabbként – az ország észak-nyugati területén. Megjegyezte, pontosan nem tudják, csak feltételezik, hogy kezdetben miként juthatott be a betegség: az első esetet egy lengyel-belorusz határ menti tanyán regisztrálták, ahol mindössze két sertést tartottak. Ebben az évben pedig már 1018 esetet tartanak nyilván, többet, mint a megelőző négy évben összesen – legutóbb éppen egy hatezer kocás gazdaságban észlelték az ASP-t. Pejsak szerint tapasztalat az, hogy a legyengült állapotú állapotú állatok, illetve kocák fertőződnek meg, a kocáról a választott malac, szopós malac irányba halad tovább a betegség. Az első tünet mindig a láz, aztán a lép megnagyobbodása. A lengyel előírások szerint minden egyes eset után 40 napos zárlatot rendelnek el, ha ez időn belül újabbat észlelnek, akkor újraindul a terminus. Pejsak szerint elhúzódó válságról van szó, a zárlat pedig sokba kerül.  Például a Sloja nevű település köré vont 3 kilométeres védőkörzetben először 49 sertést kellett leölni, aminek költsége – a végrehajtás és a termelők kártalanítása – 12 ezer euróba (kb. 3,7 millió forint) került; amint ezt a körzetet 7 km-esre növelték az összeg is 300 ezer euróra (kb. 93 millió forint) emelkedett.

A szakember szerint a kis állatszámú, az előírásokat nem mindig betartó háztáji gazdaságok a legproblémásabbak, hiszen az ASP ezekből terjedhet át a nagyobb gazdaságokba. Lengyelországban védekezésként ezeket zárták be legelőször. A másik védekezési feladat az intenzív vadászat, mivel a lengyelországi vaddisznók jelentős százaléka fertőzött. Pejsak megjegyezte, míg Csehországban ilyen módszerrel néhány hét alatt komoly gyérítést végeztek az ottani vaddisznó-állományban, Lengyelországban ez nem igazán lehetséges, mert a lengyel vadászok többsége csak hobbiból űzi ezt a tevékenységet, és nem szeretnek napokat tölteni ilyen komoly feladattal.

A lakosság is megbékélt

Az egyik legnagyobb lengyelországi vágóhidat üzemeltető cég, a podgórzei Robert Rytel (RR) ügyvezető igazgatója, Miroslaw Mozdzen az ASP sertéshúspiaci hatásait ismertette. Mint mondta, a 40 napos zárlat egyfelől hasznos, másfelől beindítja a feketekereskedelmet: mivel ez idő alatt hivatalosan nincs vágás, nincs forgalmazás sem, így bevétel sem keletkezett, ezért az illegális – a hatóságilag nem regisztrált – telepekről azonnal megkezdődött a törvénytelen kereskedés. A felhizlalt – nem fertőzött – sertéseket lehetetlen volt eladni a piacon, így sokan a szintén a  zárt zónán belül működő RR-nek kínálták fel közvetlenül levágásra. Mint az igazgató elmondta, még mindig „sok tonnányi”, ebben az időszakban átvett és feldolgozott húst tárolnak lefagyasztva.

Mozdzen szerint mára nagyjából normalizálódott a helyzet: az intenzív vágások hatására a sertésállomány átmenetileg csökkent, ezért szűkült a sertéshúskínálat, ami emelni kezdte az árakat, az pedig újra növelte a sertéstartási kedvet, így a sertéslétszám lassan újra elkezdett emelkedni. Ezzel párhuzamosan a sertéstenyésztés széttagolt maradt, míg a feldolgozóipar koncentrálódott – az RR jelenleg csak 140-160 kg közötti sertéseket vásárol alacsony áron és dolgoz fel –, az áruházláncok már bevizsgált és tanúsított húsokat, készítményeket is forgalmaznak, a lakosság pedig hozzászokott a betegség jelenlétéhez. Miroslaw Mozdzen megjegyezte, a kezdeti közöny után a lengyel kormány is komolyan vette az ügyet: 2017-ben közel 14 millió eurót (kb. 4,3 milliárd forint) költött a sertéságazat és a feldolgozóipar megsegítésére. Emellett több, a vágóhidakat és a gazdákat támogató programot is elindítottak – például anyagilag segítik azokat a gazdákat, akik a sertéstenyésztés leállítása és új, ettől eltérő üzletág elindítása mellett döntenek.

Az ügyvezető igazgató úgy fogalmazott, tudták, hogy Lengyelországban előbb-utóbb megjelenhet a sertésállományban is az ASP, mégis, 2014-ben meglepetésként hatott az első kitörés. Ráadásul, tette hozzá, a lakosság pánikszerűen félni kezdett a sertéshústól, pillanatok alatt minimálisra csökkent a fogyasztás, így „mindenki bajba került”. Ezért saját tapasztalataik alapján több tanácsot is megfogalmazott a magyarországi illetékeseknek. Így szükséges az azonnali kormányzati segítség minden szinten; a vaddisznó-állományok mihamarabbi gyérítése célzott vadászatokkal; a rendőrség mellett az állategészségügyi hatóság megerősítése – kvázi non-stop elérhetővé tétele –, ezzel együtt a sertésleöléseket végző speciális, mobil csapatok létrehozása; és nem utolsósorban mindehhez megfelelő tárgyi eszközök és elegendő anyagi forrás is kellenek.
– Amikor az első házi sertés elhullik, akkor értik majd meg a problémát Magyarországon is... – jegyezte meg Miroslaw Mozdzen.

Összefogás szükséges

A külföldi előadók mellett hazai szakértők is körüljárták a témát. Potori Norbert, az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója makro- és mikroökonómiai szempontokból is elemezte az állatbetegség hatásait az ASP-fertőzéssel érintett EU-tagállamok (Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország és Spanyolország) sorra vételével. Mint elhangzott, a betegség következményeként Észtországban például a sertéstartók 53 százaléka adta fel a termelést, a sertésszám 23 százalékkal csökkent. Litvániában koncentrálódott az állattartók száma, emellett valamennyi érintett területen (vadászok, erdészetek, állattenyésztők, feldolgozók, kereskedők, hatóságok) tevékenykedők között rendszeres egyeztetés folyik, továbbá komoly információs kampányokat végeznek saját ágazatukon belül és a lakosság körében is. Spanyolországban szintén komoly edukációs kampánnyal, sikeres ágazati összefogással és kooperációval, speciális programokkal  állították meg a betegséget.

ASP-t észleltek a Duna-delta mentén is

Az afrikai sertéspestis vírusát azonosították házi sertésekben a román állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatóságok a Duna-deltában, az ukrán határ szomszédságában fekvő Ceatalchioi és Salceni falvakban – közölte hétfőn az Agerpres hírügynökség. A hatóságokat pénteken riasztották, miután négy háztáji gazdaságban több sertés elpusztult. A hétvégén két laboratórium is kimutatta az ASP vírusát az elhullott állatokban, ezért a négy gazdaságban minden sertést leöltek, és tíz kilométeres körzetben megfigyelés alá vonták az állatállományt. A karantén a megyeszékhely Tulcea város egyik kerületére, a folyam Dunaszentgyörgy ágának északi partján található Tudor Vladimirescu városrészre is kiterjed, a városközponttal összeköttetést biztosító kompjáratokon pedig betiltották az élő sertés, vagy bármilyen fertőzésre alkalmas húsáru szállítását. A Duna-deltában több éve tilos a vadászat, de a környezetvédelmi hatóságok éppen az ASP megelőzése érdekében a 2017-2018-as szezonban 60 vaddisznó kilövésére adtak engedélyt az ukrán határral szomszédos térségben. A kór két hete Szatmár megyében is megjelent: május végén egy, az ukrán-magyar-román hármashatár közelében elpusztult vaddisznó tetemében mutatták ki az ASP vírusát a román hatóságok. (MTI)

(nak.hu/RF)