Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

Az élelmiszertermelés komoly kihívás előtt áll, várhatóan hús hússal lesz a menü, és a tejtermékek fogyasztása is emelkedni fog – hangzott el a szektor vezetői számára a K&H-ban rendezett Agrár Klubon. Ez az is jelenti, hogy az állattenyésztés takarmányigénye megnő.

A világ népességének növekedéséről szóló statisztikák miatt ismét kulcskérdéssé vált a mezőgazdaság termelékenysége.
– A múltban erőforrás-intenzitással, azaz több termőföld, több tőke vagy inputanyagok bevonásával növelték az élelmiszergazdaság kibocsátását. Az előttünk álló évtizedekben azonban más megoldásokhoz kell folyamodnunk, hiszen a becslések szerint 2050-ig a világnépesség mintegy 30 százalékkal, az élelmiszer iránti kereslet viszont 70 százalékkal fog nőni, miközben a mezőgazdasági termőterületet már nem tudjuk érdemben növelni. Jogosan merül fel tehát a kérdés: képesek leszünk-e a rendelkezésre álló szűkülő erőforrásokból még több élelmiszert előállítani, és 9 milliárd ember növekvő élelmiszerigényét biztosítani az étrend változása mellett? – tette fel az ágazat problémájára vonatkozó kérdést Tresó István, a K&H Bank agrárfejlesztési főosztályának vezetője az Agrár Klub legutóbbi rendezvényén.

Nő a földhasználat

Az EU élelmiszertermelésének alakulását dr. Popp József, a Debreceni Egyetem professzora mutatta be.
– A következő évtizedekben jelentős étrendváltozás fog bekövetkezni a magas hozzáadott értékű élelmiszerek javára. Ez azt jelenti, hogy erőteljes növekedés várható a hús és a tejtermékek fogyasztásában. Ez maga után vonja azt, hogy az állattenyésztés takarmányigénye, és ezzel a takarmány előállítására felhasznált földigény is jelentősen megnő. Ez azért kiemelten fontos, mert az EU-ban már most is az állattenyésztés használja a mezőgazdasági területek kétharmadát, az étrendváltozás tehát összességében nagyobb hatással lesz a földhasználatra, mint a népesség növekedése – mondta a szakember.

A halhús-termelésben is van fantázia

Nagy jövő áll a hústermelés előtt, ugyanis a húsfogyasztás kétszer gyorsabban nő, mint a népesség: míg 1960-ban 22 kg/fő, addig 2015-ben már 42 kg/fő volt az éves globális húsfogyasztás, 2050-re pedig 52 kg/fő mennyiséget jósolnak. Ennek következtében a világtermelés 1960 és 2010 között 450 százalékkal nőtt. A globális hústermelés legnagyobb részét jelenleg a sertés- és baromfihús adja (38 és 35 százalék). Mivel az ágazatban az 1 kg élősúlyra jutó takarmány-felhasználás minimalizálása a tendencia, a közeljövőben a baromfihús-előállítás megelőzi majd a sertéshúsét.
Popp József hozzátette, hogy a halhús-termelésben is van fantázia, hiszen a globális termelés mennyisége már elérte a sertéshúsét, az élelmezési célú tengeri halfogás mennyiségét utolérte az akvakultúra halhús-előállítása, a jövőben pedig gyakorlatilag csak az akvakultúra jelentősége nő a haltenyésztésben, a tengeri halfogás volumene már alig változik.

Precíziós gazdálkodás itt is

A mai fogyasztói társadalomban nem a megtermelt élelmiszer mennyisége a probléma, hanem a globális elosztása, amely erősen jövedelemfüggő. Popp József felhívta a figyelmet arra is, hogy az unióban az élelmiszertudomány és élelmiszergyártás kutatása háttérbe szorul a mezőgazdasági fenntarthatósággal, az étrenddel és az egészséggel kapcsolatos kutatások mellett.
– Az élelmiszertudomány és technológia sajnos „low tech” szakterületnek számít, és nem vonzó a tudományos életpályában érdekelt hallgatók számára, másrészt az EU-ban az élelmiszeripari innovációk túlnyomó többsége megbukik. Emellett a piaci elemzések elsősorban a mezőgazdasági termelékenység alakulásával foglalkoznak, és nem a feldolgozási technológia és a kiskereskedelem fejlődésével, a fogyasztói magatartás kutatása pedig nem terjed ki a táplálkozási magatartás elemzésére. A probléma tehát sokrétű, de ami mindenképpen előre lendítheti az élelmiszertermelést itthon és világszinten egyaránt, az a precíziós gazdálkodás, a biotechnológia és az IT eszközök alkalmazása – tette hozzá.

(K&H)